- Tudnod kell, hogy az én közvetlen ősöm, nevezetesenaz ük-ük apám volt Nagy, vagy másképp Első Luigi. Nyughatatlan elme volt, sohasem elégedett meg azzal, amit készen kapott. Mindíg jobbítani akart, és a kávfőzés az élete volt. Jelmondata: "citius, altius, fortius" (latinul), amely magyarul annyit jelent, hogy "gyorsabban, magasabbra, bátrabban" azóta is a szívünkben él, bár az emberek lenyúlták, és valamilyen ompília, vagy olimpia nevű eseményük jelmondatává tették. De hát tudjuk milyenek az emberek, hát nem? A többiek is egyetértően kuncogtak. A nagypapa Timike arcára pillantott,és idegesen megrándult a bajsza.

- Ó bocsánat, egész elfelejtettem, hogy te is közéjük tartozol, annyira normális vagy!

- Semmi baj. - mondta Timike. Tudom, hogy nem rám gondoltál, mi már régi barátok vagyunk. Folytasd csak, nagyon érdekes -  és rámosolygott a nagyapóra.

- Szóval Ő fejlesztette ki többek között a frissen darált kávé közvetlen feldolgozását, inspirálta a nagynyomású kávégépek megalkotását, és végül, élete alkonyán, hosszú-hosszú kísérletezések után megalkotta az ÉLET KÁVÉ-ját. (Az élet kávéját, AZ ÉLET KÁVÉJÁT!!! suttogták izgatottan a többiek. Látszott, hogy már nem először hallják a történetet.)

- Nem tudjuk, hogy pontosan milyen lehetett ez a kávékeverék. Egyesek azt mondják, hogy aki megitta, csodálatos éleslátásra tett szert, és egy hétig sem kellett aludnia, mások szerint egy cseppje is újra működőképessé tudott tenni bármilyen öreg, elhasználódott kávéfőzőt, de ezt már sohasem tudhatjuk meg. Amint elkészült vele Nagy Luigi, megpihent, büszkén végigtekintett a m űvén és azt mondta:

-"Megalkottam a tökéletes kávét, minden kávék eszenciáját, soha senki sem múlhat felül! Ilyet még maga a kávéfőzők istene, OMNIA sem tudna főzni, ez a kávé ISTENI!"

- Ahogy az utolsó szót kimondta, érezte, hogy valami megváltozott a környezetében. Hirtelen elkezdett lehűlni a levegő, a fény elsötétedett. Kint tépett szélű, rongyos, sötét felhők takarták el a napot. Kövérek, feketék voltak, hamarosan éji sötétség ülte meg a tájat. Viharos szél kergette szét a kávécserjék leveleit, és egy perc sem telt bele, már szakadt is az eső, üvöltött az orkán, jég verte a fák ágait.

- Bent, ahol ük-ükapánk tartózkodott, annyira lehűlt a levegő, hogy dér lepte be a bútorokat. Egyszerre csak egy hosszú sóhajtás hallatszott, és a szoba közepén, a levegőben, megjelent egy fényes pont. Sebesen hízott, fénysugarak törtek elő belőle. Pörgött, forgott, változtatta a színét. Hideg lángnyelvek, páraszerű fénysugarak, illatos fények terítették be csakhamar a környezetét. Az ük-ükapa először csodálattal nézte. Ám egyszerre csak, egy csapásra, megváltozott a látvány. A fények sötétté, elkínzottá váltak, az illatok, mint bomló állaté, és a hangok, a HANGOK! Fülsüketítő csikorgás, nyöszörgés tört elő a gombből, mely hirtelen meghasadt, és kilépett belőle a Boszorkány! (A boszorkány, a boszorkány! - sutyorogták a többiek izgatottan.)

Borzalmas látvány volt. Sovány, csontos testén, durva vonású, kapmpósorrú fej ült. Mű-szőkített hajtincsei vadul lobogtak, szemében őrület fénye csillant. Egyik kezében egy kendővel letakart tévét, a másikban egy át nem adott lakás és kapukulcsot tartott.

- Végre, végre! - rikoltotta!Mennyit vártam erre, hogy elkészzüljön a Főzet! Te, kis buta kávéfőző! Hogy pont te hoztad létre, amit náladnál nagyobb elmék, egy élet munkájával sem bírtak megvalósítani! Azonnal add ide a receptet!

- Nem! - mondta ük-ük Luigi. - Orrod tőle fokhagymás, buta banya!! - mondta, mivel nemcsak ügyes, okos, hanem bátor, és kissé indulatos természetű is volt.

- Soha nem kapod meg tőlem a receptet, csak a holttestemen át!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.